kincskent fogom orizni a szivemben a mai napot is...leginkabb pedig azt a reszet, amikor a fiam ugy hozzam rohant mikor meglatta, hogy erte mentem az oviba...
ritkan megyek en erte, de az este megigertem, hogy ma en megyek utanna...
olyan draga utunk volt hazafele...most mar biztosra tudom, hogy nagyfiam egyik legfontosabb szeretet nyelve a minosegi ido:) ....
2 megjegyzés:
nagyon jó a kép is!
az ám az igazi élmény... én tudnék róla mesélni...
Áldott várakozást!!!
Megjegyzés küldése